Párkapcsolati veszteség, szakítás és gyász feldolgozás

Mértéktelenül fáj Valakinek a hiánya?
Úgy érzed egy részed  szakad ki Belőled?
Elvesztettél valamit vagy valakit amit, akit  fenntartások nélkül szerettél?
Tudod, hogy “nincs tovább” és ez elviselhetetlen érzés a számodra?  

Az élet körforgása, ha valóban belevetjük magunkat,  előbb utóbb mindannyiunknak elhozza ezt az élményt.
Van úgy, hogy el kell engedni valakit,  és útjára kell bocsátanunk Őt, vezessen számára az bárhová.
Ahogy minket is utunkra engedtek már mások és valószínűleg nem utoljára.

Mégis ez az egyik  legnagyobb próbatétel mindannyiunknak. 

Meg kell adni ennek az érzésnek is  tiszteletet, és méltósággal megélni azt.
Meg kell érteni, hogy a döntési szabadság egyformán megadatik mindenkinek.
Vannak olyan veszteségek amiket soha nem értünk meg, mert nem a fejünknek szólnak.  A valódi  okok pedig a múlt életek homályába vésznek…
És gyakran része ez a saját nyilvános vezeklésünknek és önbüntetésünknek is…  sokszor magunknak is bevallatlanul.

Gyakran felesleges  keresni bennük bármit is, mert az általuk hozott  bölcsesség a megélésük után spontán  talál ránk.

És ez így van jól. Mert valamiért így egyenlítődnek most ki a számlák…
- vagy mert valamit csak így vagyunk hajlandóak végre észrevenni és értékén értékelni,
- vagy éppen ebből kell, hogy tanuljon mindenki más…
- vagy …

Az élet legnagyobb tanításait mindig térden értjük meg és nem lehet kérdés, hogy lesújt-e, hogy megéljük-e hanem, hogy rájövünk-e általa valamire?
Tudunk e hálával kijönni belőle s mennyi idő alatt vagyunk készek – egy megélt élménnyel és  tanulsággal bölcsebben – folytatni az ÉLETET újra tiszta szívvel  megélve minden pillanatát annak összes gyönyörűségével.
És igen … újra sebezhetővé téve magunkat   újabb  fájdalmakra.

Mert ha nem vagy hajlandó megélni a születés fájdalmát  a lét mámoros örömét sem tudod megélni…
És lesznek megélt és feldolgozott fájó pillanatok amiket nem adnánk oda aztán semmiért.

Minden kapcsolatban van (volt) valami jó, szép vagy gyönyörű és ez az egyik ok  amiért nehéz elengedni a másikat.
Ez az a köztes “hullámhossz” amiért ragaszkodunk valakihez, valamihez minden határon túl.

A KaHival lehetőség nyílik úgy kifűzni  ezt a köztes érzést,  hogy  a fájdalom és rossz élményei kötegekben szakadnak le  rólunk s megkönnyebbülten látunk rá egy magasabb tudatossági állapotból az adott élethelyzetre.

Ezt a kegyelmet kínálja fel Neked is tisztelettel a KaHi kezelés.